Meglehetősen furcsa időzítéssel tartott kerekasztal-beszélgetést az MTA Jogtudományi Intézete a vörösiszap-ügyben még tavaly januárban megszületett büntetőjogi ítéletről, melyben a Veszprémi Törvényszék minden vádlottat (a MAL Zrt. vezetőit) felmentett. Akkor az ügyész fellebbezett, és a másodfokú döntés épp nagyjából két hét múlva várható a Győri Ítélőtáblától.
Ezért is furcsa – ahogy arra az egyik felszólaló, Tóth Mihály büntetőjogász is utalt –, hogy pont most szenteltek rendezvényt a témának, a jogerős ítélet előtt nem sokkal.
Az időzítés viszont az elvileg nyilvános magyar igazságszolgáltatási rendszer egyik anomáliáját is jól tükrözi: eddig, közel egy évig tartott ugyanis, amíg az MTA jogászai kikönyörögték a Veszprémi Törvényszéktől a teljes, több száz oldalas ítélet szövegét, de azt is anonimizálva. Miközben a teljes tárgyalássorozat nyilvános volt, nagy sajtóérdeklődés mellett zajlott, de ezek szerint a jogász kutatók mégsem ismerhetnek meg csak úgy egy nyilvános eljárás alapján született nem jogerős ítéletet.
Attól még, hogy a MAL kártérítést fizet, nem biztos, hogy le kell csukni a vezetőit
Az ítéletet övező közfelháborodással kapcsolatos egyik lényeges pont sajnos csak a beszélgetés közepén került elő, akkor, amikor félórányi bikfanyelvű fejtegetés után az egyszeri újságíró figyelme már rég ellankadt annyira, hogy képtelen legyen bárminemű önkritika gyakorlására.
Tóth Mihály büntetőjogász ugyanis kijelentette: a média totális dezinformálást végzett az ügyben; ugyanis összekeverte a különböző felelősségi formákat, így sokan felháborodtak és nem értették, hogy ha a MAL-t egyszer kártérítés fizetésére kötelezte egyszer az egyik bíróság, akkor hogy lehet, hogy a vezetőket mégis felmentette egy másik. Óvatosan jelezzük egyébként: az ilyen összemosások elkerülését a bíróságok és más hatóságok kommunikációs stílusa sem éppen segíti elő, de a saját házunk előtti söprögetés jegyében most inkább eláruljuk, hogy lehet ez.
Egészen egyszerűen úgy, hogy azok a perek, amikben a MAL-t kártérítés fizetésére kötelezték, azok polgári perek voltak. Ha valakinek elsodorta a házát az áradat és ezért beperelte a MAL-t, hogy térítse meg a kárt (bár az állami kártalanítás miatt viszonylag kevesen tettek így, amint az a beszélgetésen kiderült), akkor arra a polgári jog szabályai az irányadók. Mivel a timföldgyár és általában az üzemek és ipari létesítmények a kártérítési jogban veszélyes üzemnek számítanak, így nagyon nehéz kibújniuk a kártérítési felelősség alól: tulajdonképpen csak vis maior, mondjuk földrengés esetén. Ezért sem meglepő, hogy sorban el is veszítette a kártérítési pereket a MAL.